Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Oye, o! Dios, mi voz en mi oración: guarda mi vida del miedo del enemigo:

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Escóndeme del secreto consejo de los malignos: de la conspiración de los que obran iniquidad.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Que afilaron su lengua, como espada: armaron por su saeta palabra amarga:

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Para asaetar a escondidas al perfecto: de presto le asaetean, y no temen.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Afírmanse asimismos sobre palabra mala: tratan de esconder los lazos: dicen: ¿Quién los ha de ver?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Inquieren iniquidades; perficionan la inquisición del inquiridor, y lo que inventó lo íntimo de cada uno, y el corazón inventivo.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Mas Dios los asaeteará con saeta, de repente serán sus plagas.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Y harán caer sobre sí sus mismas lenguas: espantarse han todos los que los vieren.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Y temerán todos los hombres, y anunciarán la obra de Dios, y entenderán su obra.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

El justo se alegrará en Jehová, y asegurarse ha en él: y alabarse han todos los rectos de corazón.