Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Èuj, Bože, glas moj u jadu mom; od strašnoga neprijatelja saèuvaj život moj.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Sakrij me od gomile bezakonika, od èete zloèinaca,

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Koji naoštriše jezik svoj kao maè, strijeljaju rijeèima, koje zadaju rane,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Da bi iz potaje ubili pravoga. Iznenada udaraju na nj i ne boje se;

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Utvrðuju sebe u zlijem namjerama, dogovaraju se kako æe zamke sakriti, vele: ko æe ih vidjeti?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Izmišljaju zloèinstva i govore: svršeno je! šta æe se raditi, smišljeno je! A što je unutra i srce u èovjeka duboko je.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Ali æe ih Bog poraziti; udariæe ih strijela iznenada.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Oboriæe jedan drugoga jezikom svojim. Ko ih god vidi, bježaæe od njih.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Svi æe se ljudi bojati i kazivaæe èudo Božije, i poznaæe u tome djelo njegovo.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

A pravednik æe se veseliti o Gospodu i uzdaæe se u njega, i hvaliæe se svi koji su prava srca.