Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

MAIN Kot, kotin ereki nil ai ni ai injenjued. Kom kotin jinjila maur i mon ai imwintiti weit.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Kom kotin karuki ia la jan mon pokon en me jued akan, mon pwin en me wia japun kan.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Me kin ada lo’rail dueta kodlaj pot, o me kaonopada ar kajik katieu, iei ar lokaia jued,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Pwen rir kajikiedi me lelapok o; madan re pan kajikiedi i, o jota injenoki.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Irail me weit ni ar tiak jued, o re kin inda, duen ar pan injar, o re kin inda: Ij me pan kak kilan?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Irail kin madamadaua duen me jued. Kitail kapwaiadar, karoj kileledier. Monion en aramaj me widin o meid koiok ni morjued.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

A Kot pan kotin kajik ir edi madan, pwen kamadak on ir.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Pein lo arail pan kapup ir edi, o karoj, me pan kilan, pan kaurureki.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

O aramaj karoj pan majak o inda: Mepukat Kot kotin wiadar. O re pan aja, me i japwilim a dodok.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Me pun o pan perenki Ieowa, o pan liki i, o me lelapok kan karoj pan pereperen.