Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

In finem. Psalmus David. Exaudi, Deus, orationem meam cum deprecor; a timore inimici eripe animam meam.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Protexisti me a conventu malignantium, a multitudine operantium iniquitatem.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Quia exacuerunt ut gladium linguas suas; intenderunt arcum rem amaram,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

ut sagittent in occultis immaculatum.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Subito sagittabunt eum, et non timebunt; firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos; dixerunt: Quis videbit eos?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Scrutati sunt iniquitates; defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum,

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum,

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos,

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

et timuit omnis homo. Et annuntiaverunt opera Dei, et facta ejus intellexerunt.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Lætabitur justus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.