Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

למנצח מזמור לדוד ב שמע-אלהים קולי בשיחי מפחד אויב תצר חיי

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

תסתירני מסוד מרעים מרגשת פעלי און

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

אשר שננו כחרב לשונם דרכו חצם דבר מר

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

לירת במסתרים תם פתאם ירהו ולא ייראו

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

יחזקו-למו דבר רע-- יספרו לטמון מוקשים אמרו מי יראה-למו

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

יחפשו עולת-- תמנו חפש מחפש וקרב איש ולב עמק

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

וירם אלהים חץ פתאום--היו מכותם

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

ויכשילוהו עלימו לשונם יתנדדו כל-ראה בם

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

וייראו כל-אדם ויגידו פעל אלהים ומעשהו השכילו

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

ישמח צדיק ביהוה וחסה בו ויתהללו כל-ישרי-לב