Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Auf den Siegesspender, ein Lied, von David. Erhör, mein Rufen, Gott! Ich klage. Mein Leben wahre vor des Feindes Schrecken!

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Verbirg mich vor der Bösen Rotte, vor dem Gelärm der Missetäter,

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

die ihre Zungen gleich dem Dolche schärfen, ein giftig Wort zum Pfeile machen,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

um aus Verstecken auf die Wehrlosen zu schießen, sie unvermutet zu erschießen, ohne Scheu!

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Sie machen für sich Schlimmes aus; sie rühmen sich des Schlingenlegens. "Wer wird sie sehen?" sagen sie.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Sie sinnen auf Verbrechen. "Wir denken sie nach allen Seiten aus", so denken sie bei sich im tiefsten Herzensgrunde.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Mit Pfeilen treff' sie Gott! Ganz unvermutet sollen ihnen Wunden werden!

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Sie sollen ihnen ihre Zunge lähmen! Ein jeder schaudere, der dies an ihnen sieht!

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Dann fürchten sich die andern Menschen alleund künden es als Gottes Tatund rechnen als sein Werk es an.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Der Fromme freue sich alsdann des Herrnund baue fest auf ihn, und alle frommen Herzen triumphieren!