Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Dem Sangmeister. Ein Psalm Davids.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Hör, Elohim, mein klagendes Rufen, / Vor dem schrecklichen Feinde bewahre mein Leben!

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Schütze mich vor der Frevler Rotte, / Vor dem lärmenden Haufen der Übeltäter!

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Sie schärfen ihre Zunge wie Schwerter, / Spannen als Pfeile verwundende Reden.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Sie schießen heimlich den Frommen, / Treffen ihn plötzlich ohne Scheu.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Sie nehmen sich fest das Böse vor; / Sie beschließen, Schlingen zu legen, / Und fragen: "Wer wird sie sehn?"

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Sie erdenken Frevel: "Wir haben's vollendet, der Plan ist ersonnen!" / Eines jeden Herz ist ein Abgrund.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Aber da trifft sie Gott mit dem Pfeil: / Plötzlich sind ihre Wunden da!

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Ihre eigne Zunge bringt sie zu Fall. / Die auf sie sehen, schütteln den Kopf.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Da fürchten sich alle, / Verkünden das Tun Elohims / Und betrachten sein Werk. Der Gerechte freut sich in Jahwe und fliehet zu ihm. / Sein rühmen sich alle redlichen Herzen.