Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Au maître-chantre. — Psaume de David. Dieu, écoute ma voix, quand je gémis; Protège ma vie contre l'ennemi qui m'épouvante!

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Mets-moi à l'abri des complots des méchants, De la foule bruyante des ouvriers d'iniquité.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Ils aiguisent leur langue comme une épée; Ils ajustent comme une flèche leur parole amère,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Pour tirer en cachette sur l'innocent. Ils tirent sur lui à l'improviste: aucune crainte ne les retient.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Ils s'affermissent dans leur mauvais dessein; Ils ne parlent que de tendre des pièges. Ils disent: «Qui nous verra?»

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ils ne songent qu'à commettre des crimes: «Nous voilà prêts, disent-ils; l'embûche est bien dressée!» Oui, les pensées secrètes, le coeur de l'homme, sont un abîme.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Mais Dieu leur lance un trait; Soudain les voilà frappés!

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Ils chancellent; leur calomnie retombe sur eux. Tous ceux qui les voient hochent la tête.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Les hommes sont tous saisis de crainte; Ils racontent l'oeuvre de Dieu, Et ils comprennent ce qu'il a fait.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Le juste se réjouira en l'Éternel, Et il cherchera son refuge en lui. Tous ceux qui ont le coeur droit seront pleins d'allégresse.