Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Au maître chantre. Cantique de David. Entends, ô Dieu, ma voix, quand je gémis! Préserve ma vie de l'ennemi qui m'effraie!

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Mets-moi à couvert des complots des méchants, de la troupe de ceux qui font le mal,

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

qui aiguisent leur langue comme une épée, et décochent, comme des flèches, des paroles amères,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

pour atteindre en cachette l'innocent; soudain ils l'atteignent, et sont sans crainte.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Résolus à faire un mauvais coup, ils se concertent pour cacher des pièges, et disent: « Qui en serait témoin? »

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ils projettent des crimes: « Nous sommes prêts, le plan est conçu! » Et tous ils cachent le fond de leur pensée et de leurs cœurs.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Alors Dieu les atteint de sa flèche; leur défaite est soudaine,

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

et ils tombent: leur langue même en est cause; tous ceux qui les voient, fuient,

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

et tous les hommes sont saisis de crainte, et publient l'œuvre de Dieu, et reconnaissent son action.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Le juste est ravi de l'Éternel, et se confie en lui, et tous les hommes droits se glorifient.