Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Au chef des chantres. Psaume de David. O Dieu, écoute ma voix, quand je gémis! Protège ma vie contre l’ennemi que je crains!

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Garantis-moi des complots des méchants, De la troupe bruyante des hommes iniques!

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Ils aiguisent leur langue comme un glaive, Ils lancent comme des traits leurs paroles amères,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Pour tirer en cachette sur l’innocent; Ils tirent sur lui à l’improviste, et n’ont aucune crainte.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Ils se fortifient dans leur méchanceté: Ils se concertent pour tendre des pièges, Ils disent: Qui les verra?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ils méditent des crimes: Nous voici prêts, le plan est conçu! La pensée intime, le cœur de chacun est un abîme.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Dieu lance contre eux ses traits: Soudain les voilà frappés.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Leur langue a causé leur chute; Tous ceux qui les voient secouent la tête.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Tous les hommes sont saisis de crainte, Ils publient ce que Dieu fait, Et prennent garde à son œuvre.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Le juste se réjouit en l’Éternel et cherche en lui son refuge, Tous ceux qui ont le cœur droit se glorifient.