Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Au chef de musique. Psaume de David. Écoute, ô Dieu! ma voix, quand je me plains; garde ma vie de la crainte de l’ennemi.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Cache-moi loin du conseil secret des méchants, et de la foule tumultueuse des ouvriers d’iniquité,

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Qui ont aiguisé leur langue comme une épée, ajusté leur flèche, – une parole amère,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Pour tirer de leurs cachettes contre celui qui est intègre: soudain ils tirent sur lui, et ils ne craignent pas.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Ils s’affermissent dans de mauvaises choses, ils s’entretiennent ensemble pour cacher des pièges; ils disent: Qui le verra?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ils méditent des méchancetés: Nous avons fini; la machination est ourdie. L’intérieur de chacun, et le cœur, est profond.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Mais Dieu tirera sa flèche contre eux: soudain ils sont blessés;

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Et leur langue les fera tomber les uns par-dessus les autres; tous ceux qui les voient s’enfuiront.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Et tous les hommes craindront, et ils raconteront les actes de Dieu, et considéreront son œuvre.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Le juste se réjouira en l’Éternel et se confiera en lui, et tous ceux qui sont droits de cœur se glorifieront.