Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Au maître de Chant. Psaume de David. Ô Dieu, écoute ma voix, quand je fais entendre mes plaintes; défends ma vie contre un ennemi qui m’épouvante;

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

protège-moi contre les complots des malfaiteurs, contre la troupe soulevée des hommes iniques,

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

qui aiguisent leurs langues comme un glaive, qui préparent leurs flèches — leur parole amère! —

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

pour les décocher dans l’ombre contre l’innocent; ils les décochent contre lui à l’improviste, sans rien craindre.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Ils s’affermissent dans leurs desseins pervers, ils se concertent pour tendre leurs pièges; ils disent: « Qui les verra? »

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ils ne méditent que forfaits: « Nous sommes prêts, disent-ils, notre plan est bien dressé. » L’intérieur de l’homme et son cœur sont un abîme!

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Mais Dieu a lancé sur eux ses traits: soudain les voilà blessés!

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

On les jette par terre; les traits de leur langue retombent sur eux! Tous ceux qui les voient branlent la tête!

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Tous les hommes sont saisis de crainte, ils publient l’œuvre de Dieu, ils comprennent ce qu’il a fait.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Le juste se réjouit en Yahweh et se confie en lui, tous ceux qui ont le cœur droit se glorifient.