Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

To the Chief Musician. A Melody of David. Hear, O God, my voice when I complain, From dread peril by the foe, wilt thou guard my life.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Wilt thou hide me, From the conclave of evil-doers, From the crowd of workers of iniquity.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Who have sharpened, like a sword, their tongue, Have made ready their arrow—a bitter word;

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

To shoot, in secret places, at the blameless one, Suddenly they shoot at him, and fear not.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

They strengthen for them a wicked word, They talk of hiding snares, They have said, Who can see them?

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

They devise perverse things, They have completed the device well devised, Both the intent of each one, and the mind, are unsearchable.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Once let God have shot at them an arrow, Suddenly have appeared their own wounds!

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

When they were to have ruined another, their tongue smote themselves, All who observe them take flight.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Therefore have all men feared, —And have told the doing of God, And, his work, have considered.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

The righteous man shall rejoice in Yahweh, and seek refuge in him, Then shall glory—all who are upright in heart.