Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

TO THE OVERSEER. A PSALM OF DAVID. Hear, O God, my voice, in my (meditation) You keep my life from the fear of an enemy,

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Hide me from the secret counsel of evildoers, From the tumult of workers of iniquity.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Who sharpened their tongue as a sword, They directed their arrow—a bitter word.

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

To shoot the perfect in secret places, Suddenly they shoot him, and do not fear.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

They strengthen an evil thing for themselves, They recount of the hiding of snares, They have said, “Who looks at it?”

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

They search out perverse things, “We perfected a searching search,” And the inward part of man, and the heart, [are] deep.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

And God shoots them [with] an arrow, Their wounds have been sudden,

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

And they cause him to stumble, Their own tongue [is] against them, Every looker on them flees away.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

And all men fear, and declare the work of God, And they have wisely considered His deed.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

The righteous rejoice in YHWH, And have trusted in Him, And all the upright of heart boast!