Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Kuom jatend wer. Zaburi mar Daudi. Winja, Yaye Nyasaye e kinde manyisi chandruokna; rit ngimana kuom jasigu ma bwoga.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Panda ne chenro maricho mag joma richo, panda ne koko ma oganda matimo marach goyo.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Gipiago lewgi ka ligangla kendo gichimo wechegi ka asere motimo sum.

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Gidiro asere kama giponde mondo gichwogo ngʼama onge ketho; gibaye gi asere apoya ka gionge luoro.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Gijiwore ngʼato gi ngʼato kuom chenrogi maricho, giwuoyo kaka ginyalo pando obadhogi, kagiwacho niya, “En ngʼa mabiro nenogi?”

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Gichano timo ne ji marach kagiwacho niya, “Waseloso chenro malongʼo chuth!” Kuom adier, pach dhano gi chunye opando riekni maricho miwuoro.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

To Nyasaye biro bayogi gi aserni; apoya nono, ibiro puodgi piny.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Obiro loko lewgi mi gogi gin giwegi mi otiekgi chuth; ji duto monenogi biro kino wigi gi wuoro.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Ji duto biro bedo maluor, gibiro hulo tije Nyasaye, kendo gibiro paro mos kuom gima osetimo.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Joma kare mondo obed moil kuom Jehova Nyasaye kendo gipondo kuome; ji duto moriere tir gie chunygi mondo opake!