Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Til Sangmesteren. En Salme af David.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Hør, o Gud, min Røst, naar jeg klager, skærm mit Liv mod den rædsomme Fjende;

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

skjul mig for Ugerningsmændenes Raad, for Udaadsmændenes travle Hob,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

der hvæsser Tungen som Sværd, lægger giftige Ord paa Buen

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

for i Løn at ramme den skyldfri, ramme ham brat og uset.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Ihærdigt lægger de onde Raad, skryder af, at de lægger Snarer, siger: »Hvem skulde se os?«

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

De udtænker onde Gerninger, fuldfører en gennemtænkt Tanke — og Menneskets Indre og Hjerte er dybt.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Da rammer Gud dem med en Pil, af Slaget rammes de brat;

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

han styrter dem for deres Tunges Skyld. Enhver, som ser dem, ryster paa Hovedet;

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

alle Mennesker frygter, forkynder, hvad Gud har gjort, og fatter hans Hænders Gerning; de retfærdige glædes i HERREN og lider paa ham, de oprigtige af Hjertet jubler til Hobe!