Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Til Sangmesteren; en Psalme af David.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Gud! hør min Røst i min Klage, bevar mit Liv fra Fjendens frygtelige Magt.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Skjul mig for de ondes lønlige Raad, for deres Forsamling, som gøre Uret,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

som skærpe deres Tunge som et Sværd; de skyde deres Pil, det bitre Ord,

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

for i Skjul at skyde den retsindige; hastelig skyde de paa ham og frygte ikke.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

De styrke sig i deres onde Handel, de fortælle, hvorledes de ville skjule Snarer; de sige: Hvo kan se dem?

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

De udtænke Misgerninger, de fuldkomme, hvad de nøje udtænke: Ja, enhvers Inderste og Hjerte er et Dyb.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Men Gud skyder paa dem; Pilen kommer hastigt, den bliver deres Saar.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Og de skulle falde for deres Tunges Skyld; hver, som ser paa dem, skal fly langt bort.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Og alle Mennesker skulle frygte og forkynde Guds Gerning og forstaa, at det er hans Værk. Den retfærdige skal glædes i Herren og forlade sig paa ham; og alle oprigtige i Hjertet skulle prise sig lykkelige.