Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Zborovođi. Psalam. Davidov. Poslušaj, Bože, moje žalbe glas; od strašna dušmanina život mi čuvaj!

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Štiti me od mnoštva opakih, sakrij od bjesnila zlotvora

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

koji bruse jezike k'o mačeve, otrovne riječi izbacuju kao strijele,

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

da iz potaje rane nedužna, da ga rane iznenada ne bojeć' se ničega.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Spremni su na djelo pakosno, snuju kako će kradom zamke staviti i govore: “Tko će nas vidjeti?”

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Snuju zlodjela, smišljene osnove kriju: pamet i srce čovječje bezdan su duboki.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

No Bog ih ranjava strijelom, odjednom ih rane prekriju.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

Vlastiti jezik propast im donosi, kimaju glavom oni što ih vide:

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

svi se boje, Božje djelo slave i misle o onom što on učini.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Pravednik se raduje u Jahvi, njemu se utječe, i kliču svim srcem čestiti.