Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

大衛的詩，交與伶長。 上帝啊，我哀歎的時候，求你聽我的聲音！ 求你保護我的性命，不受仇敵的驚恐！

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

求你把我隱藏， 使我脫離作惡之人的暗謀和作孽之人的擾亂。

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

他們磨舌如刀， 發出苦毒的言語，好像比準了的箭，

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

要在暗地射完全人； 他們忽然射他，並不懼怕。

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

他們彼此勉勵設下惡計； 他們商量暗設網羅， 說：誰能看見？

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

他們圖謀奸惡， 說：我們是極力圖謀的。 他們各人的意念心思是深的。

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

但上帝要射他們； 他們忽然被箭射傷。

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

他們必然絆跌，被自己的舌頭所害； 凡看見他們的必都搖頭。

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

眾人都要害怕， 要傳揚上帝的工作， 並且明白他的作為。

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

義人必因耶和華歡喜， 並要投靠他； 凡心裏正直的人都要誇口。