Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

大卫的诗，交与伶长。 神啊，我哀叹的时候，求你听我的声音！ 求你保护我的性命，不受仇敌的惊恐！

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

求你把我隐藏， 使我脱离作恶之人的暗谋和作孽之人的扰乱。

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

他们磨舌如刀， 发出苦毒的言语，好像比准了的箭，

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

要在暗地射完全人； 他们忽然射他，并不惧怕。

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

他们彼此勉励设下恶计； 他们商量暗设网罗， 说：谁能看见？

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

他们图谋奸恶， 说：我们是极力图谋的。 他们各人的意念心思是深的。

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

但 神要射他们； 他们忽然被箭射伤。

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

他们必然绊跌，被自己的舌头所害； 凡看见他们的必都摇头。

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

众人都要害怕， 要传扬 神的工作， 并且明白他的作为。

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

义人必因耶和华欢喜，并要投靠他； 凡心里正直的人都要夸口。