Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

達味詩歌，交與樂官。 天主，求您傾聽我哀訴的聲音，從仇敵的恐嚇中保全我生命。

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

求您掩護我遠離惡人的陰險，使我脫免作奸犯科者的暴亂；

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

他們磨礪自己的舌頭有如刀劍，他們吐出有毒的語言有如弓箭：

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

暗地裏向無辜的人擊撾，肆無忌憚，突然將他刺殺。

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

他們彼此激勵行惡，互相商議暗佈羅網；說：看見我們的究竟是誰？

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

誰能查出我們的邪思﹖我們已作成精密陰謀，走近的人必墜入深溝。

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

但是，天主必要用箭射擊他們，他們必要突然身受創痕。

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

他們的舌頭必使自己跌仆，凡見到他們的人都必搖頭。

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

眾人要恐懼，要傳述天主的作為，他們也都要細心默思他的事跡。

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

義人必要喜樂於上主，向他投靠，心地正直的人，必要因此而歡躍。