Zsoltárok 64

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

Kathutkung: Devit Oe Cathut, ka phuenangnae dawk, ka lawk na thai pouh haw. Ka tarannaw ka takinae koehoi ka hringnae na khetyawt lawih.

2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

Tamikathoutnaw e kâdeikâpannae koehoi thoseh, Payonnae kasaknaw kamkhuengnae koehoi thoseh, na ngue haw.

3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

Ahnimouh ni amamae lai hah, tahloi patetlah a hran sak awh.

4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

Yonnae ka tawn hoeh e tami hah arulahoi ka hanelah, lawkthoeumkha pala hoi a nue awh teh, takinae tawn laipalah vaitalahoi ouk a ka awh.

5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

Hawihoehnae dawk buet touh hoi buet touh a kâhroecoe awh. Tangkhek patung hanelah a kâpan awh teh, apinimouh na hmu han vah ouk ati awh.

6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

Hawihoehnae hah ma hanelah a pâphue awh. Ngit a pâphue awh. Lungthin thung lengkaleng a pouknae teh a dungpoung.

7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

Ahnimouh teh Cathut ni pala hoi a ka vaiteh, pouk laipalah hmâ a ca awh han.

8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

A dei awh e lawk dawk letlang a rawp sak vaiteh, ka hmawt e pueng ni a yawng takhai awh han.

9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

Tami pueng ni taket vaiteh, Cathut ni a sak e doeh tie a pâpho awh han. Bangkongtetpawiteh, hmantang a sak awh e hah a pouk awh han.

10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

Tamikalan teh BAWIPA dawk konawm vaiteh, ama hah a kâuep han. A lungthin kalan e pueng ni a pholen awh han.