< Zsoltárok 64 >
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
Aw Khawsa, kang ngaih kyinaak awi ka sa awh ve, ngai law lah; kqih awm qaal anglakawhkawng ka hqingnaak ve hlip chung lah.
2 Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
Thlakchekhqi a tengnaak awhkawng ni thuh nawhtaw, khawboek chekhqi awipungkhqi ven awhkawng ni thuh lah.
3 a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,
Amim laikhqi ce zawzi amyihna taak pat la unawh, ak chy ak ngan la amyihna amik awi ing thlang hyt uhy.
4 hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
Ak awm dym thlang ce mah unawh kaap uhy, kqihnaak taak kaana, anih ce kaap zap uhy.
5 Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
Ak che ik-oeih poeknaak awh tha pe qu unawh, ang hypna ami dun thang akawng ce kqawn uhy; “U ing a huh tang kaw?” ti uhy.
6 Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
Amak thym ik-oeih awh za qu unawh, “sai ham hly nik poek hloem lauh hy aa!” ti uhy. Thlanghqing ak kawlung ve qaai kqawn thai pai hy.
7 Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
Cehlai, cekkhqi ce Khawsa ing la ing kaap kaw; kawlkalh awh cekkhqi ce kaap hawh kaw.
8 Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.
A mimah am lai ha ce hawi pek khqi khup phlet kawmsaw plawci sak khqi kaw; ak hukhqi boeih ing thekhanaak ing a lu thlek sih kawm uh.
9 S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
Thlanghqing boeih ing kqih hawh kawm uh; Khawsa bibi ce kqawn kawm usaw a ik-oeih sai ce poek kawm uh.
10 Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.
Thlakdyng ingtaw Khawsa awh zeel seitaw amah awh ce thuk seh; kawlung ak dyngkhqi boeih ing amah kyihcah seh!