Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Давут язған күй (у Йәһудадики чөл-баяванда болған чағда йезилған): — И Худа, Сән мениң илаһимдурсән, Тәшналиқ билән Сени издидим! Мән қурғақ, чаңқақ, сусиз зиминда туруп, Җеним Саңа интизар, әтлирим тәлмүрүп интиларки —

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Муқәддәс җайиңда Саңа көз тикип қариғинимдәк, Мән йәнә зор қудритиң вә улуқлуғуңни көрсәм!

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Өзгәрмәс муһәббитиң һаяттинму әзиздур; Ләвлирим Сени мәдһийиләйду;

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Шу сәвәптин тирик болсамла, Саңа тәшәккүр-мәдһийә оқуймән, Сениң намиңда қоллиримни көтиримән.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Җеним назу-немәтләрдин һәм майлиқ гөшләрдин қанаәтләнгәндәк қанаәтләнди; Ағзим ечилип хуш ләвлирим Саңа мәдһийиләрни яңритиду;

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Орнумда йетип Сени әслигинимдә, Түн кечиләрдә Сени сеғинип ойлинимән.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Чүнки Сән маңа ярдәмдә болуп кәлгәнсән; Сениң қанитиң сайисидә шат-хурамлиқта нахшиларни яңритимән.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Мениң җеним Саңа чиң чаплишип маңиду, Сениң оң қолуң мени йөлимәктә.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Бирақ җенимни йоқитишқа издәватқанлар йәр тәктилиригә чүшүп кетиду.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Уларниң қени қилич тиғида төкүлиду, Улар чилбөриләргә йәм болиду.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Лекин падиша Худадин шатлиниду; Униң нами билән қәсәм қилғанларниң һәммиси роһлинип шатлиниду; Чүнки ялған сөзлигүчиләрниң зувани тувақлиниду.