Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Ein salme av David, då han var i Juda øydemark. Gud, du er min Gud, eg søkjer deg tidleg; mi sjæl tyrster etter deg, mitt kjøt lengtar etter deg i eit turt land som ligg i vanmagt utan vatn.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Soleis hev eg set etter deg i heilagdomen til å sjå di kraft og di æra.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

For di miskunn er betre enn livet, mine lippor skal prisa deg.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Soleis vil eg lova deg so lenge eg liver, i ditt namn vil eg lyfta upp mine hender.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Som av merg og feitt skal mi sjæl verta mett, og med lovsyngjande lippor skal min munn prisa deg.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Når eg kjem deg i hug på mitt lægje, tenkjer eg på deg i nattevakterne.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

For du hev vore hjelp for meg, i skuggen av dine vengjer kann eg fegnast.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Mi sjæl heng fast ved deg; di høgre hand held meg uppe.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Men dei som stend meg etter livet og vil tyna det, dei skal koma til dei nedste djup i jordi.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Dei skal verta yvergjevne til sverdmagt, verta til ran for revar.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Men kongen skal gleda seg i Gud; kvar den som sver ved honom, skal prisa seg sæl, for ljugararne skal verta målbundne.