Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Psalmus David, Cum esset in deserto Idumaeae. Deus Deus meus ad te de luce vigilo. Sitivit in te anima mea, quam multipliciter tibi caro mea.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

In terra deserta, et invia, et inaquosa: sic in sancto apparui tibi, ut viderem virtutem tuam, et gloriam tuam.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Quoniam melior est misericordia tua super vitas: labia mea laudabunt te.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Sic benedicam te in vita mea: et in nomine tuo levabo manus meas.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Sicut adipe et pinguedine repleatur anima mea: et labiis exultationis laudabit os meum.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Sic memor fui tui super stratum meum, in matutinis meditabor in te:

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

quia fuisti adiutor meus. Et in velamento alarum tuarum exultabo,

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

adhaesit anima mea post te: me suscepit dextera tua.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Ipsi vero in vanum quaesierunt animam meam, introibunt in inferiora terrae:

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

tradentur in manus gladii, partes vulpium erunt.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Rex vero laetabitur in Deo, laudabuntur omnes qui iurant in eo: quia obstructum est os loquentium iniqua.