Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Mazmur Daud, ketika ia berada di padang gurun Yehuda. Ya Allah, Engkaulah Allahku, kucari dan kurindukan Engkau. Seperti tanah tandus haus akan air, begitulah aku haus akan Dikau.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Biarlah aku memandang Engkau di Rumah-Mu, dan melihat kekuatan dan keagungan-Mu.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Kasih-Mu lebih berharga dari hidup, sebab itu aku memuji Engkau.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Seumur hidupku aku bersyukur kepada-Mu; kuangkat tanganku kepada-Mu sambil berdoa.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Kupuji Engkau dengan bersorak gembira, sebab Engkau memuaskan jiwaku seperti dengan makanan lezat.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Waktu berbaring di tempat tidur, kuingat pada-Mu; sepanjang malam aku merenungkan Engkau,

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

sebab Engkaulah yang telah menolong aku; dalam naungan sayap-Mu aku menyanyi gembira.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Kupegang Engkau erat-erat, tangan-Mu menopang aku.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Tetapi orang-orang yang mau membunuh aku akan turun ke dunia orang mati.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Mereka akan tewas dalam pertempuran, dan menjadi makanan binatang buas.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Raja akan bergembira karena pertolongan Allah; orang yang bersumpah demi Allah akan bermegah-megah, tetapi mulut pendusta akan disumbat.