Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

O Dios, sika iti Diosko! Sipapasnekak a mangsapsapul kenka, kawawnaka ti kararuak, ken tarigagayannaka ti lasagko, iti namaga ken iti natikag a daga nga awan ti danumna.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Isu a kinitaka iti santuariom tapno kitaek ti pannakabalin ken dayagmo.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Gapu ta iti kinapudnom iti tulagmo ket nasaysayaat ngem iti biag, idaydayawnaka dagiti bibigko.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Agyamanakto kenka bayat nga agbibiagak; itag-aykonto dagiti imak iti panagkararagko.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Kaslaak la nangan iti pata ken taba; idaydayawnaka iti ngiwatko nga addaan ragsak dagiti bibigko.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

No panpanunotenka iti iddak ken ut-utobenka iti agpatpatnag.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Ta nagbalinka a katulongak, ken agkantaak a siraragsak iti salinong dagiti payyakmo.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Kumpetak kenka; sarsarapaennak ti makannawan nga imam.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Ngem maipababanto iti kababaan a paset ti daga dagiti agpanggep a mangdadael iti biagko.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Maipaimadanto iti pannakabalin ti kampilan, ken agbalindanto a taraon dagiti narungsot nga aso.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Ngem agrag-o ti ari gapu iti inaramid ti Dios; ipannakkelto isuna dagiti amin nga agkarkari kenkuana, ngem mapasardeng dagiti ngiwat dagiti agul-ulbod.