Zsoltárok 63
1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.
Zabura ta Dawuda. Sa’ad da yake a hamadar Yahuda. Ya Allah, kai ne Allahna, da nacewa na neme ka; raina yana ƙishinka, jikina yana marmarinka, cikin busasshiyar ƙasar da ta zozaye inda babu ruwa.
2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.
Na gan ka a wuri mai tsarki na kuma dubi ikonka da ɗaukakarka.
3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.
Domin ƙaunarka ta fi rai kyau, leɓunana za su ɗaukaka ka.
4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.
Zan yabe ka muddin raina, kuma a cikin sunanka zai ɗaga hannuwana.
5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.
Raina zai ƙoshi kamar da abinci mafi kyau; da leɓunan rerawa bakina zai yabe ka.
6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.
A gadona na tuna da kai; ina tunaninka dukan dare.
7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.
Domin kai ne mai taimakona, ina rera a cikin inuwar fikafikanka.
8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.
Raina ya manne maka; hannunka na dama yana riƙe da ni.
9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.
Su da suke neman raina za su hallaka; za su gangara zuwa zurfafan duniya.
10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.
Za a bayar da su ga takobi su kuma zama abincin karnukan jeji.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.
Amma sarki zai yi farin ciki ga Allah; dukan waɗanda suke rantse da sunan Allah za su yabe shi, amma za a rufe bakunan maƙaryata.
