Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Thaburi ya Daudi Wee Ngai, nĩwe Mũrungu wakwa, Wee-rĩ, nĩwe nongoragia na kĩyo; ngoro yakwa nĩwe ĩnyootagĩra, na mwĩrĩ wakwa nĩwe wĩriragĩria, ndĩ bũrũri-inĩ ũyũ mũũmũ na wa mĩnoga, o ũyũ ũtarĩ maaĩ.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Nĩnguonete ũrĩ handũ-harĩa-haamũre, na ngeyonera hinya waku na riiri waku.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Tondũ wendo waku nĩ mwega gũkĩra muoyo guo mwene-rĩ, mĩromo yakwa nĩĩrĩkũgoocaga.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Ndĩrĩkũgoocaga hĩndĩ ĩrĩa yothe ngũtũũra muoyo, ngoocage rĩĩtwa rĩaku nyambararĩtie moko makwa.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Ngoro yakwa ĩiganĩire ta ĩrĩĩte irio iria njega mũno; nako kanua gakwa nĩkarĩkũgoocaga, mĩromo yakwa ĩgakũinĩra.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Ngũririkanaga ndĩ ũrĩrĩ; ndĩciiragia ũhoro waku ũtukũ wothe.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Tondũ Wee nĩwe ũteithio wakwa-rĩ, nyinagĩra kĩĩruru-inĩ kĩa mathagu maku.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Ngoro yakwa nĩĩnyiitĩrĩire harĩwe; guoko gwaku kwa ũrĩo gũkaanyiitĩrĩra.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Andũ arĩa macaragia muoyo wakwa nĩguo maũniine nĩmakanangwo; magaatoonyerera na thĩ nginya kũrĩa kũriku mũno.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Makooragwo na rũhiũ rwa njora matuĩke irio cia mbwe.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

No rĩrĩ, mũthamaki nĩagakena nĩ ũndũ wa Ngai; andũ arĩa othe mehĩtaga makĩgwetaga rĩĩtwa rĩa Ngai nĩmakamũgooca, natuo tũnua twa arĩa maaragia maheeni nĩtũgaakirio.