Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Ein Psalm Davids, da er war in der Wüste. Gott, du bist mein Gott; frühe wache ich zu dir. Es dürstet meine Seele nach dir, mein Fleisch verlanget nach dir, in einem trockenen und dürren Lande, da kein Wasser ist.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Daselbst sehe ich nach dir in deinem Heiligtum, wollte gerne schauen deine Macht und Ehre.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Denn deine Güte ist besser denn Leben. Meine Lippen preisen dich.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Daselbst wollte ich dich gerne loben mein Leben lang und meine Hände in deinem Namen aufheben.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Das wäre meines Herzens Freude und Wonne, wenn ich dich mit fröhlichem Munde loben sollte.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Wenn ich mich zu Bette lege, so denke ich an dich; wenn ich erwache, so rede ich von dir.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Denn du bist mein Helfer, und unter dem Schatten deiner Flügel rühme ich.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Meine Seele hanget dir an; deine rechte Hand erhält mich.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Sie aber stehen nach meiner Seele, mich zu überfallen; sie werden unter die Erde hinunterfahren.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Sie werden ins Schwert fallen und den Füchsen zuteil werden.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.