Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

O Dieu, tu es mon Dieu, je te cherche au point du jour; mon âme a soif de toi, ma chair te souhaite, dans cette terre aride, desséchée, sans eau,

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Pour voir ta force et ta gloire, comme je t'ai contemplé dans le sanctuaire.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Car ta bonté est meilleure que la vie; mes lèvres chanteront ta louange.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Ainsi je te bénirai pendant ma vie; j'élèverai mes mains en ton nom.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Mon âme est rassasiée comme de mœlle et de graisse; ma bouche te loue avec des cris de réjouissance;

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Quand je me souviens de toi sur mon lit, et que je médite sur toi pendant les veilles de la nuit.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Car tu as été mon secours; aussi je me réjouirai sous l'ombre de tes ailes.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Mon âme s'est attachée à toi pour te suivre, et ta droite me soutient.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Mais ceux qui cherchent ma vie pour la détruire, descendront dans les profondeurs de la terre.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Ils seront livrés au tranchant de l'épée; ils seront la proie des renards.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Mais le roi se réjouira en Dieu, et quiconque jure par lui, s'en glorifiera; car la bouche de ceux qui parlent faussement sera fermée.