Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Psaume de David. Lorsqu’il était dans le désert de Juda. O Dieu! Tu es mon Dieu, je te cherche; Mon âme a soif de toi, mon corps soupire après toi, Dans une terre aride, desséchée, sans eau.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Ainsi je te contemple dans le sanctuaire, Pour voir ta puissance et ta gloire.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Car ta bonté vaut mieux que la vie: Mes lèvres célèbrent tes louanges.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Je te bénirai donc toute ma vie, J’élèverai mes mains en ton nom.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Mon âme sera rassasiée comme de mets gras et succulents, Et, avec des cris de joie sur les lèvres, ma bouche te célébrera.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Lorsque je pense à toi sur ma couche, Je médite sur toi pendant les veilles de la nuit.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Car tu es mon secours, Et je suis dans l’allégresse à l’ombre de tes ailes.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Mon âme est attachée à toi; Ta droite me soutient.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Mais ceux qui cherchent à m’ôter la vie Iront dans les profondeurs de la terre;

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Ils seront livrés au glaive, Ils seront la proie des chacals.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Et le roi se réjouira en Dieu; Quiconque jure par lui s’en glorifiera, Car la bouche des menteurs sera fermée.