Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

“A psalm of David, when he was in the wilderness of Judah.” O God, thou art my God; early will I seek thee: my soul thirsteth for thee, my flesh longeth for thee in a dry land, and it is faint without water.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

As I have beheld thee in the sanctuary, seeing thy strength and thy glory;

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Because thy kindness is better than life, my lips shall praise thee:

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Thus will I bless thee while I live; in thy name will I lift up my hands.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

As with fat and marrow will my soul be satisfied; and with tuneful lips shall my mouth praise thee.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

When I remember thee upon my couch, I meditate on thee in the night-watches.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Because thou hast been a help unto me; and in the shadow of thy wings will I sing rejoicingly.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

My soul cleaveth unto following thee: me thy right hand upholdeth.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

But those that seek my soul, to destroy it, shall go down into the lowest deeps of the earth.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

They shall be delivered up to the power of the sword: they shall become a prey for jackals.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

But the king shall rejoice in God: every one that sweareth by him shall glorify himself; for the mouth of those that speak falsehood shall be stopped.