Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

O God, thou art my God; early will I seek thee: my soul thirsteth for thee, my flesh longeth for thee in a dry and thirsty land, where no water is;

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

To see thy power and thy glory, so as I have seen thee in the sanctuary.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Because thy lovingkindness is better than life, my lips shall praise thee.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Thus will I bless thee while I live: I will lift up my hands in thy name.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

My soul shall be satisfied as with marrow and fatness; and my mouth shall praise thee with joyful lips:

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

When I remember thee upon my bed, and meditate on thee in the night watches.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Because thou hast been my help, therefore in the shadow of thy wings will I rejoice.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

My soul followeth hard after thee: thy right hand upholdeth me.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

But those that seek my soul, to destroy it, shall go into the lower parts of the earth.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

They shall fall by the sword: they shall be a portion for foxes.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

But the king shall rejoice in God; every one that sweareth by him shall glory: but the mouth of them that speak lies shall be stopped.