Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

A Psalm of David, when he was in the wilderness of Judah. O God, Thou art my God, earnestly will I seek Thee; my soul thirsteth for Thee, my flesh longeth for Thee, in a dry and weary land, where no water is.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

So have I looked for Thee in the sanctuary, to see Thy power and Thy glory.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

For Thy lovingkindness is better than life; my lips shall praise Thee.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

So will I bless Thee as long as I live; in Thy name will I lift up my hands.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

My soul is satisfied as with marrow and fatness; and my mouth doth praise Thee with joyful lips;

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

When I remember Thee upon my couch, and meditate on Thee in the night-watches.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

For Thou hast been my help, and in the shadow of Thy wings do I rejoice.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

My soul cleaveth unto Thee; Thy right hand holdeth me fast.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

But those that seek my soul, to destroy it, shall go into the nethermost parts of the earth.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

They shall be hurled to the power of the sword; they shall be a portion for foxes.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

But the king shall rejoice in God; every one that sweareth by Him shall glory; for the mouth of them that speak lies shall be stopped.