Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

A Psalm of David, when he was in the wilderness of Idumea. O God, my God, I cry to you early; my soul has thirsted for you: how often has my flesh [longed] after you, in a barren and trackless and dry land!

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Thus have I appeared before you in the sanctuary, that I might see your power and your glory.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

For your mercy is better than life: my lips shall praise you.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Thus will I bless you during my life: I will lift up my hands in your name.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Let my soul be filled as with marrow and fatness; and [my] joyful lips shall praise your name.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Forasmuch as I have remembered you on my bed: in the early seasons I have meditated on you.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

For you have been my helper, and in the shelter of your wings will I rejoice.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

My soul has kept very close behind you: your right hand has upheld me.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

But they vainly sought after my soul; they shall go into the lowest parts o the earth.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

They shall be delivered up to the power of the sword; they shall be portions for foxes.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

But the king shall rejoice in God; every one that swears by him shall be praised; for the mouth of them that speak unjust things has been stopped.