Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

Een psalm van David, toen hij in de woestijn van Juda vertoefde. God, wat verlang ik naar U; mijn God, naar U dorst mijn ziel, Naar U smacht mijn lichaam als een dor en droog land naar het water.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Ik blik naar U op in uw heilige woning, Om uw macht en uw glorie te aanschouwen!

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Ja, uw genade is kostelijker nog dan het leven: Daarom moeten mijn lippen U loven,

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

En wil ik U al mijn dagen prijzen, Mijn handen opheffen in uw Naam.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Gij verzadigt mij als met vet en met merg, En mijn mond juicht U toe met jubelende lippen;

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Nog op mijn legerstede moet ik aan U denken, En in mijn nachtwaken over U peinzen.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Want Gij zijt mijn Helper, Ik nestel in de schaduw uwer vleugelen;

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Mijn ziel klampt zich aan U vast, En uw rechterhand is mij een stut.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Maar zij, die mijn ondergang zoeken, Zullen in de diepten der aarde verzinken;

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Ze vallen ten prooi aan het zwaard, En worden een buit van de jakhalzen.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Doch de Koning zal zich verheugen in God, En wie Hem trouw zweert, zal juichen; Maar de mond van de leugenaars wordt gestopt!