Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

En Psalme af David, der han var i Judas Ørk.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

Gud! du er min Gud, jeg vil søge aarle til dig; min Sjæl tørster efter dig, mit Kød længes efter dig udi et tørt og vansmægtende Land, hvor intet Vand er.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

Saaledes saa jeg dig i Helligdommen for at beskue din Magt og din Ære.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

Thi din Miskundhed er bedre end Livet; mine Læber skulle prise dig.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

Saaledes vil jeg love dig i mine Livsdage; jeg vil opløfte mine Hænder i dit Navn.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

Min Sjæl skal mættes som af det fede og kraftige Maaltid, og min Mund skal love dig med frydefulde Læber.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

Naar jeg kommer dig i Hu paa mit Leje, vil jeg tænke paa dig i Nattevagterne.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

Thi du har været min Hjælp, og under dine Vingers Skygge vil jeg synge med Fryd.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

Min Sjæl hang efter dig, din højre Haand holdt paa mig.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

Men de søge efter mit Liv til deres egen Ødelæggelse; de skulle komme i Jordens nederste Dybder.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

Man skal give dem Sværdet i Vold, de skulle vorde Ræves Del. Men Kongen skal glædes i Gud; hver den, som sværger ved ham, skal rose sig; thi deres Mund skal stoppes, som tale Løgn.