Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

大衛在猶大曠野的時候，作了這詩。 上帝啊，你是我的上帝， 我要切切地尋求你， 在乾旱疲乏無水之地，我渴想你； 我的心切慕你。

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

我在聖所中曾如此瞻仰你， 為要見你的能力和你的榮耀。

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

因你的慈愛比生命更好， 我的嘴唇要頌讚你。

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

我還活的時候要這樣稱頌你； 我要奉你的名舉手。

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

我在床上記念你， 在夜更的時候思想你； 我的心就像飽足了骨髓肥油， 我也要以歡樂的嘴唇讚美你。

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

因為你曾幫助我， 我就在你翅膀的蔭下歡呼。

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

我心緊緊地跟隨你； 你的右手扶持我。

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

但那些尋索要滅我命的人 必往地底下去；

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

他們必被刀劍所殺， 被野狗所吃。

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.

但是王必因上帝歡喜。 凡指着他發誓的必要誇口， 因為說謊之人的口必被塞住。