Zsoltárok 63
1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.
Kathutkung: Devit, Judah kahrawngum ao navah a sak e la Oe Cathut, nang teh ka Cathut doeh. Amom vah na tawng han. Ka hringnae ni nang na kahran. Ka takthai ni nang na rabui. Kenae hoi tui kahrannae, tui ohoehnae ram dawk kaawm e lah ka o.
2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.
Na bawilennae hmu hanlah, hmuen kathoung thung na tawng toe.
3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.
Na pahrennae teh hringnae hlak hai a hawihnawn dawkvah, ka pahni hoi ka pholen han.
4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.
Hot patetlah ka hringyung thung na pholen han. Na min lahoi ka kut ka dâw han.
5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.
Ka hringnae heh rakhing hoi a thaw kaboum lah ca e patetlah a lungkuep han. Hateh, konawm pahni hoi na pholen han.
6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.
Ka ikhun dawk hoi ka pouk navah, karumsaning totouh ouk ka pouk.
7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.
Bangkongtetpawiteh, nang teh na kabawmkung doeh. Hatdawkvah, na rathei rahim vah ka konawm han.
8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.
Ka hringnae ni kahnaicalah na hruiyun teh, nama e aranglae kut hoi na kuet.
9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.
Hatei, ka hringnae thei hanlah katawngnaw teh, adungpoungnae koe talai thung vah a cei awh han.
10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.
Tahloi hoi dout awh vaiteh, Asuinaw ni ca hanelah, ao han.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.
Hatei, siangpahrang teh Cathut dawk konawm vaiteh, Cathut noe laihoi thoekâbo e pueng ni, a pholen awh han. Hatei laithoe kadeinaw e pahninaw teh, tabuem lah ao awh han.
