Zsoltárok 63
1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.
Judah khosoek ah a om vaengkah David tingtoenglung Pathen namah tah ka Pathen ni. Namah ni kan toem coeng. Namah te ka hinglu loh halthi tih, ka pumsa loh namah te a hue, Diklai ah he rhamrhae neh buhmueh rhathih, tui mueh la om.
2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.
Tedae na sarhi neh na thangpomnah hmuh ham hmuencim ah nang kan dan.
3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.
Na sitlohnah he hingnah lakah then tih ka hmuilai he nang taengah domyok ti uh saeh.
4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.
Te dongah ka hingnah neh nang kan uem vetih, na ming neh ka kut ka thueng ni.
5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.
A th a neh maehhloi bangla ka hinglu hah vetih ka ka loh omngaih laa kah hmuilai neh a thangthen ni.
6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.
Ka rhaenghmuen lamkah loh nang kan poek vaengah nang te hlaempang pakhat puet kan mangtuk.
7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.
Kai ham bomnah la na om dongah na phae hlip ah ka tamhoe.
8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.
Nang dongah ka hinglu pangnal tih kai he na bantang kut loh n'duel.
9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.
Amih loh ka hinglu pocinah ham a mae uh dae diklai hmui la kun uh bitni.
10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.
cunghang kut ah pat uh vetih maetang buham la om uh ni.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.
Tedae, manghai tah Pathen rhang neh a kohoe ni. Amah dongah ol aka caeng boeih te a thangthen vaengah laithae aka thui kah a ka te a biing pah ni.
