Zsoltárok 62

1 A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.

Til Sangmesteren. Til Jedutun. En Salme af David.

2 Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.

Min Sjæl er Stille for Gud alene, min Frelse kommer fra ham;

3 Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?

ja, han er min Klippe, min Frelse, mit Værn, jeg skal ikke rokkes meget.

4 Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.

Hvor længe stormer I løs paa en Mand, — alle slaar I ham ned — som paa en hældende Væg, en faldende Mur?

5 Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.

Ja, de oplægger Raad om at styrte ham fra hans Højhed. De elsker Løgn, velsigner med Munden, men forbander i deres Indre. (Sela)

6 Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.

Vær stille hos Gud alene, min Sjæl, thi fra ham kommer mit Haab;

7 Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.

ja, han er min Klippe, min Frelse, mit Værn, jeg skal ikke rokkes.

8 Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.

Hos Gud er min Hjælp og min Ære, min stærke Klippe, min Tilflugt har jeg i Gud;

9 Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.

stol paa ham, al Folkets Forsamling, udøs for ham eders Hjerte, Gud er vor Tilflugt. (Sela)

10 Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.

Kun Tomhed er Mennesker, Mænd en Løgn, paa Vægtskaalen vipper de op, de er Tomhed til Hobe.

11 Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.

Forlad eder ikke paa Vold, lad jer ikke blænde af Ran; om Rigdommen vokser, agt ikke derpaa!

12 És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.

Een Gang talede Gud, to Gange hørte jeg det: at Magten er Guds, Og Miskundhed er hos dig, o Herre. Thi enhver gengælder du efter hans Gerning.