Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Dawid dwom. Ao Onyankopɔn, tie me sufrɛ; tie me mpaeɛbɔ.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Mefiri asase ano frɛ wo, mefrɛ wo ɛfiri sɛ mʼakoma atɔ baha; fa me kɔ ɔbotan a ɛware sene me no so.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Woayɛ me dwanekɔbea, aban a ɛyɛ den ma ɔtamfoɔ no.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Me kɔn dɔ sɛ metena wo ntomadan no mu afebɔɔ na manya hintabea wɔ wo ntaban nwunu ase.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Woate me bɔhyɛ, Ao Onyankopɔn; na wode wɔn a wɔsuro wo din no agyapadeɛ ama me.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

To ɔhene nkwa nna mu bebree; na ne mfeɛ mfiri awoɔ ntoatoasoɔ nkɔduru awoɔ ntoatoasoɔ.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Ma ɔnni ɔhene wɔ Onyankopɔn anim daa. Fa wʼadɔeɛ ne wo nokorɛ bɔ ne ho ban.

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Afei mɛto ayɛyie dwom ama wo din daa na madi me bɔhyɛ so daa nyinaa. Wɔde ma dwomkyerɛfoɔ Yedutun.