Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

En Psalm Davids, till att föresjunga på strängaspel. Hör, Gud, mitt rop, och akta uppå mina bön.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Härnedre på jordene ropar jag till dig, när mitt hjerta i ångest är: För mig dock uppå en hög klippo.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Ty du äst min tillflykt; ett starkt torn för mina fiendar.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Jag vill bo uti dine hyddo till evig tid, och min tröst hafva under dina vingar. (Sela)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Ty du, Gud, hörer mina löften; du lönar dem väl, som ditt Namn frukta.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Du gifver Konungenom långt lif, att hans år vara ifrå slägte till slägte;

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Att han må evigliga för Gudi sittandes blifva. Bevisa honom godhet och trohet, att de bevara honom;

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Så vill jag lofsjunga dino Namne evinnerliga, att jag må betala mina löften dageliga.