< Zsoltárok 61 >
1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!
Sikia kulia kwangu, shughulikia maombi yangu.
2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.
Kutokea mwisho wa nchi nitakuita wewe wakati moyo wangu umeelemewa; uniongoze kwenye mwamba ulio juu kuliko mimi.
3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.
Maana wewe umekuwa kimbilio langu la usalama, nguzo imara dhidi ya adui.
4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.
Uniache niishi hemani mwako milele! Nipate kimbilio salama chini ya makazi ya mbawa zako. (Selah)
5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.
Kwa kuwa wewe, Mungu, umesikia viapo vyangu, wewe umenipa mimi urithi wa wale wanao liheshimu jina lako.
6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!
Wewe utaongeza maisha ya mfalme; miaka yake itakuwa kama vizazi vingi.
7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!
Yeye atabakia mbele ya Mungu milele.
8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!
Nitaliimbia sifa jina lako milele ili kwamba niweze kufanya viapo vyangu kila siku.