Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Til songmeisteren, på strengleik; av David. Gud, høyr mitt klagerop, merka mi bøn!

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Frå enden av jordi ropar eg til deg, medan hjarta vanmegtast; på eit fjell som er for høgt for meg, må du føra meg upp.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

For du hev vore mi livd, eit sterkt tårn mot fienden.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Eg vil æveleg bu i ditt tjeld, finna livd i skuggen av dine vengjer. (Sela)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For du, Gud, hev høyrt på mine lovnader, deim som ottast ditt namn, hev du gjeve deira arv.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Du vil leggja dagar til kongens dagar, hans år skal vera som ætt etter ætt.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Han skal sitja æveleg for Guds åsyn; set miskunn og truskap til å vara honom!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

So vil eg æveleg lovsyngja ditt namn, at eg kann løysa mine lovnader dag etter dag.