Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Til sangmesteren, på strengelek; av David. Hør, Gud, mitt klagerop, merk på min bønn!

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Fra jordens ende roper jeg til dig, mens mitt hjerte vansmekter; før mig på en klippe, som ellers blir mig for høi!

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

For du har vært min tilflukt, et sterkt tårn imot fienden.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

La mig bo i ditt telt i all evighet, la mig finne ly i dine vingers skjul! (Sela)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For du, Gud, har hørt på mine løfter, du har gitt mig arv med dem som frykter ditt navn.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Du vil legge dager til kongens dager, hans år skal være som slekt efter slekt,

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

han skal trone evindelig for Guds åsyn; sett miskunnhet og trofasthet til å bevare ham!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Så vil jeg lovsynge ditt navn til evig tid, forat jeg kan innfri mine løfter dag efter dag.