Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Ki te tino kaiwhakatangi. Nekina. Na Rawiri. Whakarongo, e te Atua, ki taku karanga: tahuri mai ki taku inoi.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Ka karanga ahau ki a koe i te pito o te whenua, ina pehia toku ngakau: arahina ahau ki te kohatu e tiketike ake ana i ahau.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

He piringa hoki koe moku: he pa kaha i te hoariri.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Ka noho ahau ki tou tapenakara ake ake, ka okioki ki ou pakau hei piringa. (Hera)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Kua rongo nei hoki koe, e te Atua, i aku kupu tauranga kua homai e koe te wahi o te hunga e wehi ana ki tou ingoa.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Ka whakaraneatia e koe nga ra o te kingi; ona tau ki nga whakatupuranga katoa.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

E noho ia i te aroaro o te Atua ake ake: whakaritea mai he aroha, he pono, hei tiaki i a ia.

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Penei ka himene ahau ki tou ingoa ake ake: ka whakamana e ahau aku kupu taurangi i tenei ra, i tenei ra.