Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Psalmus In finem, In hymnis David. Exaudi Deus deprecationem meam: intende orationi meae.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

A finibus terrae ad te clamavi: dum anxiaretur cor meum, in petra exaltasti me. Deduxisti me,

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

quia factus es spes mea: turris fortitudinis a facie inimici.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Inhabitabo in tabernaculo tuo in saecula: protegar in velamento alarum tuarum.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Quoniam tu Deus meus exaudisti orationem meam: dedisti hereditatem timentibus nomen tuum.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Dies super dies regis adiicies: annos eius usque in diem generationis et generationis.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Permanet in aeternum in conspectu Dei: misericordiam et veritatem eius quis requiret?

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Sic psalmum dicam nomini tuo in saeculum saeculi: ut reddam vota mea de die in diem.